és mi van, ha én töröm össze a tükröt, mondván, hogy nem kell, nincs szükségem rá, elég volt? Képes vagyok erre, van elég erőm? Az utóbbi időben, mint azt mai napon, legnagyobb megdöbbenésemre felfedeztem, legalább 20 évet hozzáadtam saját koromhoz. Ez persze nem egyértelműen a bölcsességben, mint inkább a lemondásban és életuntságban jeletkezett. Nem mintha az idős embereknek így kellene viselkedniük, ez mégiscsak baromság lenne! Mennyi idős ember van, aki méltósággal, életörömét megtartva él, és még tovább fejlődik!

Szóval, mentem a szántóföld mellett lefelé a domboldalon, ragyogó kék égbolt, bodor felhők, a távoli domboldalon mindenféle színű fák, a tavasz illatai, kellemes meleg... és belémhasított a gondolat, hogy de kár, hogy én mindezt nem élvezem...pedig élvezhetném!mert élvezhetném is az életet, csak olykor saját magam ellensége vagyok... - ezt a gondolatsort folytatnom kell még!
and...what if the mirror is broken because I want it to be broken? If I feel that I no longer need the mirror - not that I need it altogether, or do I ?!
Am I strong enough - which means do I really in desparate need of such a change?
At this point I came to realize that the Hungarian and English texts slightly diverge from each other, but.... You guys'll have your ratio of daily boredom here anyway... Just my ruminations over my sinister and my upper self. Just to make my life better.
Cause sometimes I am my best enemy and that is something that must be stopped. That's why I write this post.

As I was flying through a meadow with my bicycle today, when I realized there's more to enjoy in my life than I allow myself to enjoy and immerse into. Why not adore the Sun and the happy, sheep-like clouds over the dark blue sky? Why not enjoy the scents of late spring?
more to continue...