Nem túl rózsás

a helyzet. A munkahelyemen (?) sem és otthon sem...

A munkahelyemen bár megvolt a vezetőváltás, mely az új szél, friss gondolatok, stb stb reményét hordozta magában, az új vezető nem képviselheti és viheti keresztül akaratát, mert még nem rendelkezik az aláírói minőséggel. ezt egyébként okosan teszi, mert így nem őt terheli a felelősség az eddig hozott jó és rossz döntések miatt, nem csöppen rémálomba hirtelen...

Viszont megkérdőjeleződik a szerepe. Miért is van új vezető, ha minden marad a régiben?

Újabb, iszonyúan rossz döntést hozott a régi és nincs beleszólása, vétójoga annak, akinek pedig már irányítania kellene. Van új vezető vagy nincsen?

Cégünk év végére kb 250e mínusszal számolhat.

Én már csak szabadidős tevékenységnek tekintem az egészet és annak is kell tekintenem, mert a gyerekeimre kell jobban figyelnem.

Magántanuló lesz a fiamból...délután járhat iskolába, mert délelőtt nem tud beilleszkedni.

A rokonság egy része értetlenül szemléli az eseményeket, más része azt bizonygatja, hogy talán el kellene menni valami speciális *helyre*, a harmadik része pedig azt, hogy a gyermek teljesen normális.

Én meg mióta itt vagyok tanácstalanul...Én látom a legjobban... ???

Rövid jelentés

jól vagyok, túl egy-két idegbajos jeleneten, pedig meg sem jött....

és még egy szép házassági évfordulón, kis emelkedésen, vagyis azt hiszem sikerült túllépnem ezen az előbb írt nehézségeken.

Ma ellenőriztem a bioritmusomat és meglepően egybevág.

Most nagyon jól érzem magam, elsősorban az emelkedettebb hangulatért, a boldogságért?

Hova tűnt az emelkedettség?

jaj, már jó ideje azt érzem, hogy valahol lent fetrengek és szinte képtelen vagyok megnyílni, magasban szárnyalni, a szellemi-lelki élményekre rácsodálkozni, azokat átélni, őszintén és tiszta hittel...sírni lenne kedvem,a mikor ennyire belémhasít ez a felismerés... Gondolok okként a lentebb említett rendezvényszervezésre, a kevés egyedüllétre és a sok egyedüllétre... az ilyesfajta élmények hiányára...

Aztán, fájó pont marad az is, hogy azt vélték rólam állítani, hogy időm legtöbb részében bezárkózom a "magasságok" elől, nem is engedem magamhoz közel az ilyen élményeket... Nos, ez valóban így van, sokszor a kicsinyes dolgok visszahúznak - de ez nem zárja ki, hogy lehetnek olyan élményeim, tapasztalásaim és gondolataim, melyek az emelkedett kategóriába tartoznak, szellem-élmények...annyira szerettem volna elmenni a révülés tanfolyamra-ismertetőre. És mi? Az a bizonyos rendezvény. Már megint. Munkahelyem egyik szimbóluma. Ma pl nagyon mérges voltam a számítógépre, munkahelyem szimbólumára. Aj. Jó lenne ilyen helyeken járni, mint ez itt - megpróbálom ideálmodni magam!!!

Mi van velem?

Nos, régen nem írtam. A munkahelyen változások elé nézünk, ami sok jót is jelenthet. Jelenlegi helyzetet tekintve legalábbis. Szerveztem egy rendezvényt, mellyel én ugyan nem voltam nagyon elégedett, de akik ott voltak, személy szerint jól érezték magukat. Pedig ez lenne a lényeg, nem? Nem az a fontos, hogy én mennyit gürizek egy rendezvény megszervezésével, hanem az, hogy aki ott van, az milyen élménnyel távozik, tetszik-e neki az egész, vagy kellemetlen emlék marad. Nagyon fura, hogy nehéz elfogadnom ezt. Olykor a legkönnyebb megoldások a jók mint ahogyan gyakran a legegyszerűbb ételek sokkal jobbak mint a bonyolultak és nagyobb, őszintébb elismerést váltanak ki az asztaltársaságból. Akkor miért küzdök én is gyakran bonyolult és nem túl finom kajákkal? És miért érzek űrt, mert nem volt agyonszervezve a nap?

Nem az kellene, hogy számítson, a résztvevők elégedettsége?

Talán ha ennyiszer leírom, tudatosul bennem....