Erdő

Íme, ismét saját gépnél ülök, bár gondolatban kedves hegyeimet járom, kedves erdőimben bandukolok... Vagyis a régi a felállás... Időközben a kertben is megérkezett az igazi ősz, reggelente köd lepi be a mélyebb részeket, a szomszédos házak és a mi fáink között. A Nap feljön ugyan, de lassan oszlik a köd és a pára igen sokáig megmarad, egészen kora délutánig. Akkorra azért eloszlik és a világosságban egészen meleggé válik a levegő. A növények pihenni vágynak, a levelek pöndörödnek, színesednek. Persze a tök, meg egyéb megátalkodottak tovább növekednek, őket csak a fagy állítja meg. A sarkantyúka is pompás színű virágokat nevel még mindig és folyamatosan.

Gép nélkül-2 őszi hangulat

Nagyon élveztem gép nélkül. Egész nap nagyon sokat telefonáltam, engem hívtak, én hívtam embereket, szerveztem, aggódtam, kedveskedtem, gondolkodtam. Igen, szoktam....
Este kijutottam a kertbe és bőszen vágtam a fűmagast.
Elmerültem a fű-bokrok-levelek-ősz rezgésében. Apránként is lehet pótolni a *nagy* Pilis élményt, ha képes rá az ember, ha akkor amikor átéli meg is éli, tudatosítja, mi történik, átadja magát a rezgéseknek, majd kis idő elteltével újra elemzi, felidézi és átéli, jobban tudatosítja magában.

Sólyomfi Nagy Zoltán:Nincs rossz

Nincs rossz, nincs jó/Csak Isten, táncolható/Nincs csend, nincs szó/Csak Isten, dalolható

Nincs kint, nincs bent/Mindkettő Istent jelent/Nincs Te, nincs Én/Csak Mi látjuk a Végtelent

Számítógép nélkül

Elromlott... Mindenféle vírus és féreg találta meg kedves gépemet. Nnos, ennek köszönhetően most nem is a saját gépemről írok, szép képet most nem tudok csatolni.

Nagyon élvezem, hogy nem zár magához, nem láncol maga elé a gép. Kimegyek a kertbe, élvezem a kerti tevékenyéget, nézem az őszi égboltot, hallgatom a körtefa lombjainak susogását.

Már nagyon rámfért ez a lazítás.

Kedves olvasóim és nem olvasóim. Ha megjavul a gépem, akkor az adatok és programok visszatöltögetésével fog sok időm eltelni. De a naplóírásra mindig próbálok időt szakítani. De csakis a "rendes", kézzelfogható tevékenységek után, a kézzelfogható élmények megélése után.

PLS

Íme, itt van egy kép a Pilisből és mint látszik, nem most készült. Az ok? Most vasárnap nem jutottunk el mégsem oda. Amikor már nagyon bizonyos volt, hogy nem megyünk (a hazafelétartó vonat elindult velünk) akkor nagyon megsirattam. Hónapok óta vártam erre a napra és mégsem.
Egyébként meg?
Olyan sok a munka és annyira nincs kedvem hozzá... Vagyis, ez nem teljesen igaz. Igen, hiszek abban, hogy amit csinálok, az értelmes és hasznos - valamivel több fizetés azért jó lenne, mert amit csinálunk, annak működnie kellene, nem pedig döcögnie.

Nagyon késő van

kedves létező és nem létező olvasóim... A mai nap telefonokkal, billentyűzet veregetéssel és biciklizéssel telt el, nem említve azt a kettő darab szülői értekezletet, melyben szintúgy részem volt. Még egy-két nap hajtás és vár a Pilis!! Na jó, egyébként is vár. Legközelebb olyan képet teszek be, amin szeretett hegyeim és fáim vannak, ígérem, de most *csak* ezt.

Jó éjt!

Karika hopp

De nagyon tetszik... Ahogyan a karjai között ugrik át egy viszonylag nagytermetű eb, ahhoz többek között hosszú karok is kellenek...
Kevés időm volt mostanában írogatni....
A munkához való kedv sem mindig jön meg. A háztartásihoz még csak-csak, de a hivataloshoz...

Baba láb

Tegnap találtam ezt a képet az interneten.

Szellemi munka

Mostanában annyira sok dolog foglalkoztat a szellemi téren, hogy nincs időm, de inkább kedvem a munkámmal kapcsolatos mindennapi kis tevékenységeket elvégezni. Nincs erőm ahhoz, hogy a gép előtt számoszlopokat nézzek át, jelentést írjak, ilyesmi.

Nehéz a mindennapos dolgokba visszarázódni.

Legszívesebben elmennék sétálni egy nagy nagy erdőbe, gyerekek nélkül :))))

Sétálnék, nézném és érezném az erdőt, a fákat együtt benne az élettel, a sok élő Lénnyel, a fákat együtt és külön-külön, az egyéniségüket...

Már annyira várom a Pilisi kirándulást, a dobolást....

Kevésbé magasan

Hétvégén nagyon jó volt a rezgés-szintem.

Kellően lazának, mégis összeszervezettnek éreztem magam. Úgy éreztem, nem kell görcsölni ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok. Mert mi az, hogy jól mennek? Mennyire kell ragaszkodni a tervhez? Mi az a terv?

Kell és jó, mert nagyjából átlátom a helyzetet. De a tervhez való kicsinyes ragaszkodás...? mennyire jó szó is ez, hogy kicsinyes. És ez nem a kisméretű dolgok ellen szól, hanem a leragadáshoz, az anyagiasodáshoz.

Hétvégén, már az asztrológiai előadás előtt jól éreztem magam. Remekül. Azért, mert elhatároztam, hogy elmegyek és érdekes lesz megfigyelni, mit tudnak mondani, miféle társaság jön össze, hatásos lesz-e, érdekes-lesz-e, vagy csak sablonos? Odafelé a biciklin szinte repültem a tájban. A mezőn át éreztem a símogatóan kellemes napsütést, tekertem és haladtam... Aztán pedig végül is érdekes és vicces is volt, kikapcsolódtam és nagyon is jó gondolatokat hallottam. Nem újakat ugyan, de jókat.

Az asztrológus hölgy külseje alapján nem gondoltam volna, hogy ilyeneket hallok...ha-ha...

És a feldobódottságomtól, a lelki dolgokra való ráhangolódástól jól éreztem magam. Egész hétvégén "emelkedett hangulatban" voltam.

Azon gondolkodtam, hogy vajon nem ez-e pont a feladatom, hogy a lelki tevékenység, az emelkedett gondolatok és éteri gondolkodás és a testi szükségletek, a földi szervezettség, rendszeretet, rendezettség, tervszerűség összhangját megtalálni? Bak és Bika.

Harc, belül. Húh. Most hogy így leírtam, húh.

Na most kicsit ülepítem.

Tegnap este pedig? Fáradtan veszekedés, iskola, ovi, munka...

Csillagtan

Tegnap asztrológia előadás-beszélgetésen voltam. Azon kívül, hogy elhangzott néhány kérdés-felelet a házasságokra, gyerekek számára stb vonatkozó kérdés a hallgatóságból, többek között, ha ha, én is kíváncsi voltam mi az aszcendensem, meg a számítógép által kidobott csillagegyütt-állás alapján a hölgy sok érdekeset mondott el, kb fele-fele arányban volt igaz illetve nagy butaság, he he...

Szóval, ezen kívül amit mondott, úgy mindenkinek, az mind olyan volt, amit mostanában én is olvasok, hallok. A nehézségekről is volt szó, az életben megtapasztalt szinte érthetetlen akadályokról, betegségekről, gondokról. Ezek egyrészt a seígtségünkre vannak, tanulni lehet belőlük, helyzetkezelést, belső formálódásunkat segítik, másrészt az is előfordulhat, hogy az ilyen dolgok akkor jelentkeznek, ha letérek a csillagok által számomra kijelölt útról. Ha nem úgy viselkedem, teszek, mint amire én képesítve vagyok. Ha eredendően kedves vagyok és nyílt, de bezárkózom és játszom a tüskéset, nem engedem kinyilvánulni eredendő, bennemfoglalt kedvességemet, barátságosságomat, akkor jelenkezthet valami. Mi?

Na most hát, nekem is van itt az allergiám, ami bizonyosan valami jel. Még nem jöttem rá mi, de talán már nem vagyok messze a megértésétől. Olvasom a Müller Péter Titkos tanítások c. könyvét és nagyon hasznos az is.

Most olyan képet választottam ide, ami az elmélyülést fejezi ki számomra, a befelé fordulást.

Árvíz

Mindenhol. Van aki a homokosokat és a magzatelhajtást okolja. Felesleges butaság. Ráadásul egy csomó buta ember most a keresztényeket úgy ahogyan vannak, fogja hülyének nézni. Minek az ellenségeskedés?
Ugyanakkor nem kétlem, hogy a természetellenes folyamatok más irányba, más fajta rezgésre módosítják a Földet, még nem tudom nagyon jól megfogalmazni. De hiszek abban, hogy minden összefügg mindennel.
Székelyföldön is nagy árvíz. A 4 éves kislányt az autóból mosta ki a víz, miközben a nagyapja kiszállt az autóból, hogy kinyissa a kertkaput, majd visszaszállt, a kislány már nem volt az autóban, mert kimosta a víz. Messzire találták meg - a testét.

Cukrászda és évnyitó

Ma túléltem két értekezletet egymás után. Kábé olyan volt, mint Katrina. Na jó, azért mégsem.
Aztán este tanévnyitó volt. Nagyon meghatóra sikeredett, mind az ünnepi beszéd, mind pedig a legfelsőbb évfolyamosokból állított "ember-kapu", amin a többiek sorban mind átmentek.
Talán jövőre....

Tegnap reggel dolgoztam. Aztán már kevésbé. Lakástakarítás.

A cukrászdában két idősebb hölgy ült. Nem írom, hogy néni, mert inkább hölgyek voltak. Közben bejött egy család, vagy kettő is, több kisgyerekkel. Az öreg hölgyek élvezettel fordultak a gyerekek felé, csak szolídan nézték őket. Látszólag élvezték az életteli fiatalság látványát.

Gyakran nézek idős embereket nagy szeretettel. Akik szépen öregedtek meg és békésen élik idős voltukat. Lassan, ráérősen bandukolnak, nézelődnek - békesség sugárzik belőlük. Vannak ilyenek és nagyon kellemes rájuk nézni. Meg lehet érezni körülöttük azt a levegőt, emlékeik, eddigi életük összesűrített páráját, a tapasztalatokat, a sok sok évet, amit már megéltek. Gazdagok az ilyen emberek.

Nem irigylem őket, de tetszik a békességük.