Hétvégén nagyon jó volt a rezgés-szintem.
Kellően lazának, mégis összeszervezettnek éreztem magam. Úgy éreztem, nem kell görcsölni ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok. Mert mi az, hogy jól mennek? Mennyire kell ragaszkodni a tervhez? Mi az a terv?
Kell és jó, mert nagyjából átlátom a helyzetet. De a tervhez való kicsinyes ragaszkodás...? mennyire jó szó is ez, hogy kicsinyes. És ez nem a kisméretű dolgok ellen szól, hanem a leragadáshoz, az anyagiasodáshoz.
Hétvégén, már az asztrológiai előadás előtt jól éreztem magam. Remekül. Azért, mert elhatároztam, hogy elmegyek és érdekes lesz megfigyelni, mit tudnak mondani, miféle társaság jön össze, hatásos lesz-e, érdekes-lesz-e, vagy csak sablonos? Odafelé a biciklin szinte repültem a tájban. A mezőn át éreztem a símogatóan kellemes napsütést, tekertem és haladtam... Aztán pedig végül is érdekes és vicces is volt, kikapcsolódtam és nagyon is jó gondolatokat hallottam. Nem újakat ugyan, de jókat.
Az asztrológus hölgy külseje alapján nem gondoltam volna, hogy ilyeneket hallok...ha-ha...
És a feldobódottságomtól, a lelki dolgokra való ráhangolódástól jól éreztem magam. Egész hétvégén "emelkedett hangulatban" voltam.
Azon gondolkodtam, hogy vajon nem ez-e pont a feladatom, hogy a lelki tevékenység, az emelkedett gondolatok és éteri gondolkodás és a testi szükségletek, a földi szervezettség, rendszeretet, rendezettség, tervszerűség összhangját megtalálni? Bak és Bika.
Harc, belül. Húh. Most hogy így leírtam, húh.
Na most kicsit ülepítem.
Tegnap este pedig? Fáradtan veszekedés, iskola, ovi, munka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése