Érdekes, ha idetalálnának ismeretlenek, vagy talán, ha méginkább: ismerősök, akkor gondban lennék. Mégis kicsit egyedüli ez az egész. Nyilvános és mégis, a kutya sem olvassa.

Izomlázam van a falmászástól. Tegnap.

A sok szöveg után kis pihenő

utazás

Érdekes, soha nem gondoltam volna, hogyha egyszer elektronikus naplóformátumhoz jutok, akkor is takarékoskodni fogok a leütésekkel és a leírt szavakkal, egységekkel...

Nemrég fejeztem be Szepes Mária A vörös oroszlán c. könyvét és bár nagyon sok kifejezetten gusztustalan körítés volt benne, nagyon sok olyan mondanivalóval is találkoztam, melynek mélyértelmét vagy már régen sejtettem, csak nem tudtam esetleg megfogalmazni, vagy esetleg éppen mostanában találkoztam magával a könyvben leírt jelenséggel és jó volt, hogy már tudtam hova tenni, meg tudtam fogni az értelmemmel, meg tudtam fogalmazni magam számára valahogyan...

Nos, a hétvégén ismét elővettek engem a családi orvosaink, avagy sarlatánaink. A kérdés az, hogy ha elindul egy utazás, mely nem igazán kellemes, akkor valóban szükség van-e rá? Érdemes-e végigjárni egy utat, ha tudom, hogy végig kellemetlen, már csak azért is, mert az arra való odafigyelés kiugraszt a mindennapokból, megnehezíti a munkavégzést, stb? És ha végig jártam, akkor vajon valóban le tudom-e tenni azt a lelki terhet, ami miatt elindult az egész? Egyáltalán, el indultam? Mindenestre nagyon elgondolkodtató volt ahogyan reagáltam a gyógyítási kísérletre. Nem lenne-e jobb elcsacsogni a falmászásról, az iskoláról, az időjárásról és nem foglalkozni lelki dolgokkal? Mennyivel egyszerűbb lenne az oda nem figyelés, a belső dolgokkal nem törődés, a figyelmetlenség?

Persze lehet, hogy gondok akkor is lennének de esetleg még meg sem tudnám azokat fogalmazni, csak rossz lenne. De vajon jobb attól hogy meg tudjuk nevezni a bajt? Végül is, eddigi olvasmányaim alapján: hogyne, sőt, IGEN, ez a gyógyulás, a javulás első lépése. Felismerni és nevén nevezni a bajt, mi az oka a helyzetnek.

Egyáltalán, van-e helyzet, hm? Tényleg rossz valami?

Nos, ha túl akarunk lépni a mi-lesz-a-vacsora-milyen-növényt-vetek-ebbe-a-sorba-hogyan-fűtsünk-ma-mit-kell-a-weben-megjavítanom-stb szintről és hát nyilvánvaló, hogy általában ezen túl szoktunk emelkedni, szóval, akkor láthatjuk, hogy vannak ROSSZ helyzetek.

Emlékeztessem magam, kedves önmagam ezekre?

Hát jó - csak címszavakban, egy-kettő - szerintem a listát abbahagyni nehezebb, mint elkezdeni...Ja és ideveszem a gyerekeket is, mert hát azokért még nagyrészt mi vagyunk a felelősek

1-az egyik gyereknél: iskola, beilleszkedés, önértékelési zavar, önzés, negatív képzetek.

2-a másiknál: ekcéma, túlzott nyafogás.

3-az apukánál (ez nem én vagyok, de a család része):önuralom elvesztése, mohóság, zsarnokoskodás.

4- az anyukánál (akiről elvileg a napló szól):nőiség-kérdések, anya-szerep, szerep mint olyan egyáltalán, felelősségvállalás, önzés, stb stb.

Most ebből aztán úgy tűnhet mi valami pszichotikus család vagyunk, pedig ez...nem igaz. Vagy?

portásfülke

he-he, mint kedves férjem rámutatott, a munkám jellegzetessége olyan, hogy portásnak is elmehetnék. Vagyis, nem NAGYON lényeges az, amit csinálok, teszek-veszek egész nap, de ha nem vagyok jelen FOLYAMATOSAN az nagy BAJ.
Hát, inkább nevezem magam ezen a szép indián-féle néven, mintsem portásnak, ami ugye nem is magyar szó, de van benne igazság.
A másik az, hogy tök kíváncsi vagyok, mikor talál ide valaki már. Akár ismerőseim közül, akár valaki más. Már augusztus óta írom ezt és a kutya sem tette ide a lábát.

Szeretném beírni a hóba...: vers, 2005-ből

Lágyan hajló, havas domb
Te legyél az ágyam
Száraz kórók, kis füvek, tavalyi virágok
Ti legyetek takaróm
Védjenek a bokrok, havas kökényágak
s fák, kik felém magasodtok
védelmezőn házam legyetek
Szeretném beírni a hóba
hogy lássa a Nap s ki arra jár
s ha elolvad az írás
beszívja a Föld - életem élet lesz
tavaszra.

Szilveszteri móka

Kedves Naplóm,

elérkezett az év fordulója. Egy másik (természetesen: köz-)naplót olvastam és arra írtam választ. Ez olyan hosszúra sikeredett, hogy rá is döbbentem, hoppá, ez nem az én köznaplóm, mert az itten van.

Az év vége szépen sikerült, főleg nagyon sikeres volt a szilveszter délutáni hócsata. A gyerekek kontra felnőttek hómérkőzésben az egyik felnőtt a gyerekekhez csatlakozott és olyan, mintha ők nyertek volna. Ezt a másik csapat, amiben én is voltam, nehezen, sőt alig ismerte be.

A másik amit meg kell jegyeznem, hogy december 28-án (meg előtte is) nagyon mélyponton, fásultan voltam. Lehet, hogy erről írok egyszer majd egy másik bejegyzést. Aznap elmentünk a csodák palotájába, ahol a gyerekekkel való együttjátszás, családi élményszerzés sokat lendített a hangulatomon. Aztán este volt a transzformációs *játék* nevű lélektani beszélgetés féle. Erről majd írok külön egyszer.