tervek

Egyszer nekem-nekünk is lesz-lehetne ilyen, kötőanyag nélküli kőfalunk a kertben.

És hogy hol a Karácsonyi szöveg meg képek:

Minek?

Börzsöny december 10

Ilyen nagy zúzmara volt a Csóványoson. Szép kirándulás volt: igaz, busszal elég mélyen bevittek minket az erdőbe. Útvonal: Spartacus kulcsosház-Foltán kereszt-Csóványos-Nagy hideg hegy-MagasTaxi túristaház-onnan kicsit lejjebb várt a busz. Az erős busztámogatottság miatt lehetett iskolás gyerekekkel, ilyen sokat menni, ilyen kemény télben.

Ez egy hete történt.

Ajándék kép

Ezt a képet annyira szeretem, hogy most meglepem magam vele ezen a borongós, esős, bár nem túl hideg decemberi napon.

A munkahelyem továbbra is bizonytalan, szükségünk van valami fűtésre, mert a cserépkályhával nem annyira jó minden begyújtáskor (=minden nap) másfél, kettő órát szarakodni. Ha vennénk egy kályhát, ami egyelőre helyettesítő, azt meg is tarthatnánk. Szép is lehetne esetleg :)

Egyre jobban esik az eső, brrr.

Azóta

egyszer-kétszer már esett a hó, igazi hidegek is voltak, de ma, ma végre, VÉGRE újra kisütött a NAP !!!!!!!!
Tegnap kirándultunk egyet családilag, este iskolai program, ahol az adventet élhettük át a gyertyafények nagyobbodásával a fényesség növekedésével... Szép ünnep...
Hazafelé sz.rrá áztunk... Palacsinta sütés és bohóckodás.
A fiam felhőtlenül nevetett és ennek nagyon örültünk mindketten.

Kisrigó a Pilisben

Ha-ha, ez a Kisrigó Pilisszentlászlón - a kaja finom!

A Kisrigó előtt egy tyúk látható :)

Szeretett erdőm

Ha tehetem, errefelé megyek. Kicsiny erdő, de nagyon szép, mint látszik is. Nem is kell hozzáfűzni semmit a képekhez. Nyugalmat áraszt, békességet és megnyugszom, ha átvezet rajta az utam. Kész csoda, hogy a városba ékelődve, ennyi életteli természetet talál az ember. Talán, mert szántóföld határolja az egyik oldalon és mert azért ez a város, nem olyan nagy :)

És a fák felett olykor kisüt a Nap, a NAP, a N-A-P.

Hamarosan képek

Pilisben jártunk csütörtökön, juhéééééé!

Igazi házasságfenntartó kirándulás volt, he-he. Jól kibeszélgettük magunkat. Részleteket később.

Előtte is készítettem igazán ihletett képeket szeretett kis-erdőmből, ahol lakunk, olyan képe(ke)t is tennék fel, meg természetesen a Pilisből is.

De most csak alvás. Késő van.

Meszeltünk a fürdőszobában, ebédre hurka, aztán jó kis favágás, ha ha.

Szép vasárnapi nyugis nap volt.

Kicsit összevissza beszélek, hát inkább elmegyek aludni.

Nem túl rózsás

a helyzet. A munkahelyemen (?) sem és otthon sem...

A munkahelyemen bár megvolt a vezetőváltás, mely az új szél, friss gondolatok, stb stb reményét hordozta magában, az új vezető nem képviselheti és viheti keresztül akaratát, mert még nem rendelkezik az aláírói minőséggel. ezt egyébként okosan teszi, mert így nem őt terheli a felelősség az eddig hozott jó és rossz döntések miatt, nem csöppen rémálomba hirtelen...

Viszont megkérdőjeleződik a szerepe. Miért is van új vezető, ha minden marad a régiben?

Újabb, iszonyúan rossz döntést hozott a régi és nincs beleszólása, vétójoga annak, akinek pedig már irányítania kellene. Van új vezető vagy nincsen?

Cégünk év végére kb 250e mínusszal számolhat.

Én már csak szabadidős tevékenységnek tekintem az egészet és annak is kell tekintenem, mert a gyerekeimre kell jobban figyelnem.

Magántanuló lesz a fiamból...délután járhat iskolába, mert délelőtt nem tud beilleszkedni.

A rokonság egy része értetlenül szemléli az eseményeket, más része azt bizonygatja, hogy talán el kellene menni valami speciális *helyre*, a harmadik része pedig azt, hogy a gyermek teljesen normális.

Én meg mióta itt vagyok tanácstalanul...Én látom a legjobban... ???

Rövid jelentés

jól vagyok, túl egy-két idegbajos jeleneten, pedig meg sem jött....

és még egy szép házassági évfordulón, kis emelkedésen, vagyis azt hiszem sikerült túllépnem ezen az előbb írt nehézségeken.

Ma ellenőriztem a bioritmusomat és meglepően egybevág.

Most nagyon jól érzem magam, elsősorban az emelkedettebb hangulatért, a boldogságért?

Hova tűnt az emelkedettség?

jaj, már jó ideje azt érzem, hogy valahol lent fetrengek és szinte képtelen vagyok megnyílni, magasban szárnyalni, a szellemi-lelki élményekre rácsodálkozni, azokat átélni, őszintén és tiszta hittel...sírni lenne kedvem,a mikor ennyire belémhasít ez a felismerés... Gondolok okként a lentebb említett rendezvényszervezésre, a kevés egyedüllétre és a sok egyedüllétre... az ilyesfajta élmények hiányára...

Aztán, fájó pont marad az is, hogy azt vélték rólam állítani, hogy időm legtöbb részében bezárkózom a "magasságok" elől, nem is engedem magamhoz közel az ilyen élményeket... Nos, ez valóban így van, sokszor a kicsinyes dolgok visszahúznak - de ez nem zárja ki, hogy lehetnek olyan élményeim, tapasztalásaim és gondolataim, melyek az emelkedett kategóriába tartoznak, szellem-élmények...annyira szerettem volna elmenni a révülés tanfolyamra-ismertetőre. És mi? Az a bizonyos rendezvény. Már megint. Munkahelyem egyik szimbóluma. Ma pl nagyon mérges voltam a számítógépre, munkahelyem szimbólumára. Aj. Jó lenne ilyen helyeken járni, mint ez itt - megpróbálom ideálmodni magam!!!

Mi van velem?

Nos, régen nem írtam. A munkahelyen változások elé nézünk, ami sok jót is jelenthet. Jelenlegi helyzetet tekintve legalábbis. Szerveztem egy rendezvényt, mellyel én ugyan nem voltam nagyon elégedett, de akik ott voltak, személy szerint jól érezték magukat. Pedig ez lenne a lényeg, nem? Nem az a fontos, hogy én mennyit gürizek egy rendezvény megszervezésével, hanem az, hogy aki ott van, az milyen élménnyel távozik, tetszik-e neki az egész, vagy kellemetlen emlék marad. Nagyon fura, hogy nehéz elfogadnom ezt. Olykor a legkönnyebb megoldások a jók mint ahogyan gyakran a legegyszerűbb ételek sokkal jobbak mint a bonyolultak és nagyobb, őszintébb elismerést váltanak ki az asztaltársaságból. Akkor miért küzdök én is gyakran bonyolult és nem túl finom kajákkal? És miért érzek űrt, mert nem volt agyonszervezve a nap?

Nem az kellene, hogy számítson, a résztvevők elégedettsége?

Talán ha ennyiszer leírom, tudatosul bennem....

Erdő

Íme, ismét saját gépnél ülök, bár gondolatban kedves hegyeimet járom, kedves erdőimben bandukolok... Vagyis a régi a felállás... Időközben a kertben is megérkezett az igazi ősz, reggelente köd lepi be a mélyebb részeket, a szomszédos házak és a mi fáink között. A Nap feljön ugyan, de lassan oszlik a köd és a pára igen sokáig megmarad, egészen kora délutánig. Akkorra azért eloszlik és a világosságban egészen meleggé válik a levegő. A növények pihenni vágynak, a levelek pöndörödnek, színesednek. Persze a tök, meg egyéb megátalkodottak tovább növekednek, őket csak a fagy állítja meg. A sarkantyúka is pompás színű virágokat nevel még mindig és folyamatosan.

Gép nélkül-2 őszi hangulat

Nagyon élveztem gép nélkül. Egész nap nagyon sokat telefonáltam, engem hívtak, én hívtam embereket, szerveztem, aggódtam, kedveskedtem, gondolkodtam. Igen, szoktam....
Este kijutottam a kertbe és bőszen vágtam a fűmagast.
Elmerültem a fű-bokrok-levelek-ősz rezgésében. Apránként is lehet pótolni a *nagy* Pilis élményt, ha képes rá az ember, ha akkor amikor átéli meg is éli, tudatosítja, mi történik, átadja magát a rezgéseknek, majd kis idő elteltével újra elemzi, felidézi és átéli, jobban tudatosítja magában.

Sólyomfi Nagy Zoltán:Nincs rossz

Nincs rossz, nincs jó/Csak Isten, táncolható/Nincs csend, nincs szó/Csak Isten, dalolható

Nincs kint, nincs bent/Mindkettő Istent jelent/Nincs Te, nincs Én/Csak Mi látjuk a Végtelent

Számítógép nélkül

Elromlott... Mindenféle vírus és féreg találta meg kedves gépemet. Nnos, ennek köszönhetően most nem is a saját gépemről írok, szép képet most nem tudok csatolni.

Nagyon élvezem, hogy nem zár magához, nem láncol maga elé a gép. Kimegyek a kertbe, élvezem a kerti tevékenyéget, nézem az őszi égboltot, hallgatom a körtefa lombjainak susogását.

Már nagyon rámfért ez a lazítás.

Kedves olvasóim és nem olvasóim. Ha megjavul a gépem, akkor az adatok és programok visszatöltögetésével fog sok időm eltelni. De a naplóírásra mindig próbálok időt szakítani. De csakis a "rendes", kézzelfogható tevékenységek után, a kézzelfogható élmények megélése után.

PLS

Íme, itt van egy kép a Pilisből és mint látszik, nem most készült. Az ok? Most vasárnap nem jutottunk el mégsem oda. Amikor már nagyon bizonyos volt, hogy nem megyünk (a hazafelétartó vonat elindult velünk) akkor nagyon megsirattam. Hónapok óta vártam erre a napra és mégsem.
Egyébként meg?
Olyan sok a munka és annyira nincs kedvem hozzá... Vagyis, ez nem teljesen igaz. Igen, hiszek abban, hogy amit csinálok, az értelmes és hasznos - valamivel több fizetés azért jó lenne, mert amit csinálunk, annak működnie kellene, nem pedig döcögnie.

Nagyon késő van

kedves létező és nem létező olvasóim... A mai nap telefonokkal, billentyűzet veregetéssel és biciklizéssel telt el, nem említve azt a kettő darab szülői értekezletet, melyben szintúgy részem volt. Még egy-két nap hajtás és vár a Pilis!! Na jó, egyébként is vár. Legközelebb olyan képet teszek be, amin szeretett hegyeim és fáim vannak, ígérem, de most *csak* ezt.

Jó éjt!

Karika hopp

De nagyon tetszik... Ahogyan a karjai között ugrik át egy viszonylag nagytermetű eb, ahhoz többek között hosszú karok is kellenek...
Kevés időm volt mostanában írogatni....
A munkához való kedv sem mindig jön meg. A háztartásihoz még csak-csak, de a hivataloshoz...

Baba láb

Tegnap találtam ezt a képet az interneten.

Szellemi munka

Mostanában annyira sok dolog foglalkoztat a szellemi téren, hogy nincs időm, de inkább kedvem a munkámmal kapcsolatos mindennapi kis tevékenységeket elvégezni. Nincs erőm ahhoz, hogy a gép előtt számoszlopokat nézzek át, jelentést írjak, ilyesmi.

Nehéz a mindennapos dolgokba visszarázódni.

Legszívesebben elmennék sétálni egy nagy nagy erdőbe, gyerekek nélkül :))))

Sétálnék, nézném és érezném az erdőt, a fákat együtt benne az élettel, a sok élő Lénnyel, a fákat együtt és külön-külön, az egyéniségüket...

Már annyira várom a Pilisi kirándulást, a dobolást....

Kevésbé magasan

Hétvégén nagyon jó volt a rezgés-szintem.

Kellően lazának, mégis összeszervezettnek éreztem magam. Úgy éreztem, nem kell görcsölni ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok. Mert mi az, hogy jól mennek? Mennyire kell ragaszkodni a tervhez? Mi az a terv?

Kell és jó, mert nagyjából átlátom a helyzetet. De a tervhez való kicsinyes ragaszkodás...? mennyire jó szó is ez, hogy kicsinyes. És ez nem a kisméretű dolgok ellen szól, hanem a leragadáshoz, az anyagiasodáshoz.

Hétvégén, már az asztrológiai előadás előtt jól éreztem magam. Remekül. Azért, mert elhatároztam, hogy elmegyek és érdekes lesz megfigyelni, mit tudnak mondani, miféle társaság jön össze, hatásos lesz-e, érdekes-lesz-e, vagy csak sablonos? Odafelé a biciklin szinte repültem a tájban. A mezőn át éreztem a símogatóan kellemes napsütést, tekertem és haladtam... Aztán pedig végül is érdekes és vicces is volt, kikapcsolódtam és nagyon is jó gondolatokat hallottam. Nem újakat ugyan, de jókat.

Az asztrológus hölgy külseje alapján nem gondoltam volna, hogy ilyeneket hallok...ha-ha...

És a feldobódottságomtól, a lelki dolgokra való ráhangolódástól jól éreztem magam. Egész hétvégén "emelkedett hangulatban" voltam.

Azon gondolkodtam, hogy vajon nem ez-e pont a feladatom, hogy a lelki tevékenység, az emelkedett gondolatok és éteri gondolkodás és a testi szükségletek, a földi szervezettség, rendszeretet, rendezettség, tervszerűség összhangját megtalálni? Bak és Bika.

Harc, belül. Húh. Most hogy így leírtam, húh.

Na most kicsit ülepítem.

Tegnap este pedig? Fáradtan veszekedés, iskola, ovi, munka...

Csillagtan

Tegnap asztrológia előadás-beszélgetésen voltam. Azon kívül, hogy elhangzott néhány kérdés-felelet a házasságokra, gyerekek számára stb vonatkozó kérdés a hallgatóságból, többek között, ha ha, én is kíváncsi voltam mi az aszcendensem, meg a számítógép által kidobott csillagegyütt-állás alapján a hölgy sok érdekeset mondott el, kb fele-fele arányban volt igaz illetve nagy butaság, he he...

Szóval, ezen kívül amit mondott, úgy mindenkinek, az mind olyan volt, amit mostanában én is olvasok, hallok. A nehézségekről is volt szó, az életben megtapasztalt szinte érthetetlen akadályokról, betegségekről, gondokról. Ezek egyrészt a seígtségünkre vannak, tanulni lehet belőlük, helyzetkezelést, belső formálódásunkat segítik, másrészt az is előfordulhat, hogy az ilyen dolgok akkor jelentkeznek, ha letérek a csillagok által számomra kijelölt útról. Ha nem úgy viselkedem, teszek, mint amire én képesítve vagyok. Ha eredendően kedves vagyok és nyílt, de bezárkózom és játszom a tüskéset, nem engedem kinyilvánulni eredendő, bennemfoglalt kedvességemet, barátságosságomat, akkor jelenkezthet valami. Mi?

Na most hát, nekem is van itt az allergiám, ami bizonyosan valami jel. Még nem jöttem rá mi, de talán már nem vagyok messze a megértésétől. Olvasom a Müller Péter Titkos tanítások c. könyvét és nagyon hasznos az is.

Most olyan képet választottam ide, ami az elmélyülést fejezi ki számomra, a befelé fordulást.

Árvíz

Mindenhol. Van aki a homokosokat és a magzatelhajtást okolja. Felesleges butaság. Ráadásul egy csomó buta ember most a keresztényeket úgy ahogyan vannak, fogja hülyének nézni. Minek az ellenségeskedés?
Ugyanakkor nem kétlem, hogy a természetellenes folyamatok más irányba, más fajta rezgésre módosítják a Földet, még nem tudom nagyon jól megfogalmazni. De hiszek abban, hogy minden összefügg mindennel.
Székelyföldön is nagy árvíz. A 4 éves kislányt az autóból mosta ki a víz, miközben a nagyapja kiszállt az autóból, hogy kinyissa a kertkaput, majd visszaszállt, a kislány már nem volt az autóban, mert kimosta a víz. Messzire találták meg - a testét.

Cukrászda és évnyitó

Ma túléltem két értekezletet egymás után. Kábé olyan volt, mint Katrina. Na jó, azért mégsem.
Aztán este tanévnyitó volt. Nagyon meghatóra sikeredett, mind az ünnepi beszéd, mind pedig a legfelsőbb évfolyamosokból állított "ember-kapu", amin a többiek sorban mind átmentek.
Talán jövőre....

Tegnap reggel dolgoztam. Aztán már kevésbé. Lakástakarítás.

A cukrászdában két idősebb hölgy ült. Nem írom, hogy néni, mert inkább hölgyek voltak. Közben bejött egy család, vagy kettő is, több kisgyerekkel. Az öreg hölgyek élvezettel fordultak a gyerekek felé, csak szolídan nézték őket. Látszólag élvezték az életteli fiatalság látványát.

Gyakran nézek idős embereket nagy szeretettel. Akik szépen öregedtek meg és békésen élik idős voltukat. Lassan, ráérősen bandukolnak, nézelődnek - békesség sugárzik belőlük. Vannak ilyenek és nagyon kellemes rájuk nézni. Meg lehet érezni körülöttük azt a levegőt, emlékeik, eddigi életük összesűrített páráját, a tapasztalatokat, a sok sok évet, amit már megéltek. Gazdagok az ilyen emberek.

Nem irigylem őket, de tetszik a békességük.

Második kép

A kép Walesben készült, egy ismerősömtől kaptam.
Nos, miután letöröltem 4 szemét levelet, nem tudom, mindig jönni fognak? Valószínűleg igen.
Ma szeretnék inkább dolgozni, mint naplót írni. :))

Az első kép

A képet Édesapám készítette a Nyíregyházi falumúzeumban. Nekem nagyon tetszik a barátságos szobabelső.