rain comes again

unalmas feladatok, esős idő... blah, már megint kezdem bánatosan érezni magam.
Túl sok. Túl sok.

Having been given a chaotic and boring task, I feel bored and sad. On top of it, it's raining. It's just much, too much.

tavasz / spring

A dolgom sok, azért most a képek. A hangulat változó: tegnap már, mint feltörő friss forrásvíz, virágillatú lengedező tavaszi szél, mint éles napsütés a cseresznyefa ágain át. Tevékeny és tetterős voltam. Ma kicsit kevésbé....

Spring greets and awakes me with its flowers-scented light wind. I was high (no, not in that sense :)) yesterday, while today is a bit lower. This is how things go. I have less energy today so I post photos instead of speaking. I am way better (read: in a less apathetic mode) now, but yet...

rétegek / layers

mielőtt eltűnnék a húsvéti vendégjárásban, feljegyzem ma reggeli gondolataimat. Végre ismét az erdőn mehettem, zacskóban szemetet szedtem, ballagtam a napsütésben...

a szerepekről gondolkodtam, amiket viselünk, felveszünk, melyik mennyire befolyásolja a többit, merthogy nyilván, minden mindennel összefüggésben van, de hogy mennyire, az már egészen változó lehet, szerintem. A többi angolul van...

Before getting lost in the Easter activities, I would like to make a note or two on the thoughts that came into my mind this morning. I was walking through the nearby forest (I almost wrote: 'favourite' than I changed my mind) and on my home I was picking up litter into a plastic bag I had with me. I simply enjoyed the sunshine...

And, I was thinking again, about the various roles people play. In my interpretation roles create the layers of our personality and they interrelate somehow, as every single thing affects the other, only the scope and extension of the effect is different. I discovered three primary layers inside me - I know it may seem a bit stupid to think about that, it's more than obvious, and I have been well aware of these layers since like ages...and yet... I somehow managed to explain to myself my main objective of this blog and it is to work on, to deal with, to improve and pamper one special layer of me. The layers I found and gave names to are: 1) the role of a mother, that is me, being a housewife and a loving wife, a woman and a caring mother of two 2) a working person, who finds fulfilment in working, in being useful 3) my not-role something, my inner something which does not fit into the aforementioned categories. This part of me tends to be depressed, apathetic and poetic at times, full of life and love at others. These categories are possibly just bullshits. I know I never am in only one category as things are inter-related. Yet, making things clear, giving names to thoughts and problems helps.

So, this blog is about this third part of me. One may consider it a selfish decision and I might agree with such a judgement. Why leave out my being a mother? Why not make a blog about my wonderful yet hard-to-bear-and-raise kids? My being a woman? My being a worker at a company that works for a case that I find utterly justified?

On one hand I feel it's such a stupid idea to post this post at all. But on the other hand I feel I need this to remember. To watch my progress wherever it might lead me. I do hope it helps me in the long term. Saying things out loud helps. One of our poet said: 'I can not tell [...something..] to anyone, so I will let everyone know it.' - This is part of my philosophy. Dear readers, this is my confession. Read at your own risk :) You'll be either bored or frightened to tears.

mire való? / what is a blog for?

Már gondolkodtam ezen: több köznaplót olvastam/olvasok most is. Leginkább nyilván, az enyém foglalkoztat. A kérdés az, hogy miért írja az ember?
Számomra az írás: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek." - de nemcsak ez. Mert van, lenne aki(k)nek elmondhatnám, elmondhatom. Napló ez, bensőséges. Néha írok felszínes dolgokat is, de az igazi örömet az hozza, amikor gondolkodom, vitázom - saját magammal. Én nem találok ki vicces, nemlétező történeteket magamról és nem írom le azt saját gondolatként, amit nem gondolok. Nem tudok, csak őszinte lenni. Megvitatni, szembenézni mindazzal, ami foglalkoztat, mert ez segít. Mert ez segít, az elkendőzés, a másítás, a hárítás nem.
And, for Niolk, and other non-Hungarian readers, here's my translation:
I have started this blog to express myself. to debate over what's stirring me up the most. I can not be but myself. And I think it is worth debating why is a blog for? To be utterly honest to yourself, find your meaningful thoughts OR to have fun and fabricate an alternative character?The question is addressed to anyone reading. If you feel it's a lame question then just leave it at that.

még nincs heje huja

az utóbbi napokban bizonytalan, de inkább rossz hangulatban vagyok-voltam...inkább vagyok. A napokban megtekintett film, bár kétségtelenül rásegített a hangulatom alakítására, nem váltotta ki levertségemet. Szerdán-csütörtökön-pénteken néztem meg, több kis részletben, a bejegyzésekből pedig látszik, hogy már előtte is megvolt a megfelelően levert hangulat.

Amiért most a filmre kanyarodom, mégis, az az, hogy hasonló gondokat feszeget, mint amivel magam is küzdöm, de nem 1-2 napja, hanem inkább 1-2 hónapja.

Ez pedig az, hogy milyen szerepet vállal is el az ember, illetve, az az élet, mit él, az jó/megfelelő szerep-e az illetőnek? valóban én választottam ezt, vagy csak sodródtam az eseményekkel? Jó helyen vagyok,vagy valami egész mást kellene csinálnom?

A film, amit néztem és előtte, illetve utána is elemeztem 1-2 ismerősömmel, az Órák (The hours), lealább 3 igen kiváló alakítással, sok liberalizmussal és anyagelvűséggel, de mindegy, ami megfogott benne az az említett sors-kérdés.

még vissza kell térnem erre a dologra-mást sem teszek, általában, ha időm engedi...

James does not seem to come

- the trees shake in the early spring breeze. One might think of flowers and buds, of uprising life. But the wind is harsh upon the tiny.

To James

this post is dedicated to a man named James. He is a living, real person, who spent with me and with 7 other people a great travelling stroll in the USA in 1991. He was kind and helpful. He called himself a 'bow without an arrow'. He used to call me 'a week, feable woman with a sense of humour'. He had a yummy accent. He had his sense of humour, too. And it was very important during that special journey.

Dear James, if you happen to read my blog, you might consider leaving a note. I mean why not?

When we made a campfire and the wind has blown smoke towards me he made fun of me standing right in the smoke. I told him: "You know that bees can't stand smoke" (as an explanation, there were a lot of bees and other annoying bugs around. And they kept bugging me. ) James nodded with great anticipation and said: "Allright, you sing and I'll do the chorus".

And when some weeks and states later he said goodbye to us all, he kissed me on my cheeks saying: "God bless you *** (my name), whoever you are!".

It was like 4 in the morning, some 15 years ago.

S tengert láttam ahogy kitekinték

Lélekben ott vagyok. Bár semmit nem tudok még csak megérezni sem abból a gyötrelemből, amit érezhetnek azok, kiknek házát, állatait egyéb javait és végül: szeretteit viszi el a víz.
Sólyomfi fórumán egy hölgy írta, hogy az árvíz, a víz keringése is attól van, hogy felkavarodnak az indulatok, keringenek az érzések, felkavarodtak az emberek és ez lehet olyan hatással az elemekre is, hogy ránkzúdul hirtelen a víz. Nem áll tőlem távol az ilyesféle gondolkodás, az ilyen összefüggések elfogadása.

De azt is lehetséges, hogy pont fordítva történt: megéreztük a kavargást, én is vízről, tócsáról, esőről és könnyekről írtam valamiféle vacak kis verskezdeményt - a természet benne munkált már akkor, amikor még nem tört ki az ár, de előre vetítettem én is és a Fórum összevitatkozói, érzelem viharzásai is ezért voltak. A természet felkavarodása az emberi érzelmekre is így hatott.

Gyanú / I'm getting suspicious, too

A látogató számláló gyanús. Szerintem ha egyvalaki többször is látogat, azt mondjuk minden harmadik látogatásnál újra számolja. Egyáltalán, műszakilag lehetséges ez?

I've started to develop a slight suspicion about that visitors' counter thingy. I assume it counts the same person as a new person at his/her third visit. I wonder how it is done technically. I mean I don't care. As far as it works all right.

Kárpátia : Nem eladó

Nyáj legel a Hortobágyon
Napsütötte rónaságon
Onnan szól a furulyaszó
A magyar föld nem eladó!
Kémény füstje száll magasra
Gólyamadárt odacsalja
Tiszta vizű csillogó tó
A magyar föld nem eladó!
Népmesékbe beleillő
Dús laknkákon termő szőlő
Borral teli gönci hordó
A magyar föld nem eladó!
Terem a föld épp eleget
Mindent megad, amit lehet
Piros alma, fehér cipó
A magyar föld nem eladó!
Hát a tücsök kinn a földön
Idegennek hegedüljön?
Ott a határ, ott a karó
A magyar föld nem eladó!
Adjuk el a temetőket
Tagadjuk meg őseinket
Képtelenség, nincs is rá szó
A magyar föld nem eladó!
Miért eleink vérük adták
Olcsó pénzért kiárulnánk?
Átkozott minden áruló
A magyar föld nem eladó!
Soha nem lesz alku tárgya
Édes népünk szép hazája
Ezüst pénzre nem váltható
A magyar föld nem eladó!

Feeling blue today

in every raindrop, there is the promise of the ocean,
in every handful of an ocean, there are miriads of raindrops, remembering
the time once they were raindrops
in every tear that rolls down my face there is a memory of a river...

A tócsa / The puddle

Sűrű cseppekben hullik, kavarog alá
az eső -
világos-szürke-homály az ég
a víz megáll, körbejár és nem szűnik
tócsa ez, mely megállapszik,
rámtelepszik
vagy mégsem,
ez lenne a tisztító, élet-folyadék, mely táplál?
Jó ez nekem?

/////

Thick drops pouring down
blurring the sky
and my vision
a light-gray puddle
that drives me under,
or does it so?
is it still the cleansing
liquid of life?
Does it do me any good?

Talán azért

nem írok semmi érdekesről, mert túlságosan nehéz lenne beszélni róla? Nehéz falat megemészteni?

Nem fogok bele, mert nem tudom, véget ér-e a felsorolás? Lesz-e értelme elkezdeni, ha nem lehetek biztos benne, hogy be tudom fejezni? Ha nem tudom a válaszokat? Sokszor csak körbe járok és nem tudom a választ, ugyanazokat az érveket és ellenérveket hajtogatom.

Igen, van néhány gond jelenleg, amiről lehetne elmélkedni. De most valahogyan olyan fázisban tartok, amikor nem áll rendelkezésemre elég új info ahhoz, hogy okosat szóljak, hogy előrelépjek.

Hát ezért fogom vissza magam.

Inkább szép képet teszek fel Nektek, kedves olvasók.

Jó, türelmetlen vagyok

-egyelőre nem jelentkeznek a megjegyzéseikkel az egyébként létező olvasóim. Visszaolvasva némelyik mostanában írt bejegyzésemet, bizony nem is csodálom. Engem sem ragadna billentyűzetre az, amit itt olvastam az elmúlt időben, legfeljebb az egérrel kattintanék, hogy ellapozzak innen. Nos, talán jobb is, ha nem a létező és nem létező olvasóim kedvéért írok. Hanem csak azért, mert valami muszály írnom, mármint nem azért, hogy töltsem a lapokat, oldalakat, hanem mert kikívánkozik belőlem valami mondanivaló. Történés, amit átéltem, élmény, melyet szóban, magamban újra át kell élnem a gondolatiság szintjén, melyet újra át kell fogalmaznom, át kell rágnom magamon ahhoz, hogy jobban megérthessem.

Visitors from abroad!

Oh, my!

I am really excited and curious. I had visitors from foreign countries!!!

In this post I would like to encourage anyone to leave a comment, just click on the 'vélemény' - which means 'opinion' in Hungarian.

I like receiving and answering comments, any, from anybody.

Of course I ask you not to be rude - but why would you be acting so?

I am just a curious person, who writes a blog for the pure fun of it...

I assume you do not understand a word of what I write in my own language, but I promise your questions or notes will not be unnoticed. I will handle and answer them all, in English, according to my linguistic knowledge.

God bless you all!

Látogatók figyelése

elég nevetséges, mit mondjak.
Inkább próbálkozás arra, hogy hogyan lehet ezt használni!

Itt a tavasz?

Itt van? Ez 2004-es kép, akkor bizony ilyen korai volt. Benedek napon már a sáfrányok ilyen szépen mutatták magukat. Jelenleg? Alig, alig dugták ki még összesodort levélzetüket a fagyott föld alól.

Tegnap már metszettem: málnát, csüngős=szomorú eperfát. Még igen sok a hó hátul a kertben, ahol nem annyira járunk. A madarak már veszettül énekelnek és ez jó jel. Hétágra süt a NAP!!!

Jöhetne a tavasz...

Már sok volt a nedves, hideg és csúszós!
Tavalyi képeket nézegetek...ilyenkor már jobb volt...
egyébként meg, pihennem kéne, játszani a családdal, zenét hallgatni, nyugizni, meg aztán mozogni, izegni...

kedves mese

A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött.Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

annyi mindenről akartam írni...hogy sok a munka...vagyis, hogy mennyire felém kerekedik egy nem kedvelt, bonyolult, ijesztő munka el nem végzésének réme...hogy az iskola milyen...hogy mennyire nem tudunk otthon beszélgetni...hogy üres és fáradt vagyok...

és akkor ma reggel megtudom, hogy az utcánk végében levő gyümölcsöst kivágják, mert lakópark lesz, az út amerre mindig menni szoktam reggel, kocsiút lesz...

az emberiség kiirtja önmagát...

el kellene költözni, de akkor mi lesz a friss építkezéssel?

hol van békés hely?

Sok munka

Most kicsit sok a munka, majd jelentkezem.
Hétvégén alkalmunk nyílt megfigyelni a nálunk emelkedettebb, de egyben türelmetlenebb család életképeit. Igazából pihenni járunk Nóriékhoz. Az eredmény: Több idegbaj, he he.

Érdekes, ha idetalálnának ismeretlenek, vagy talán, ha méginkább: ismerősök, akkor gondban lennék. Mégis kicsit egyedüli ez az egész. Nyilvános és mégis, a kutya sem olvassa.

Izomlázam van a falmászástól. Tegnap.

A sok szöveg után kis pihenő

utazás

Érdekes, soha nem gondoltam volna, hogyha egyszer elektronikus naplóformátumhoz jutok, akkor is takarékoskodni fogok a leütésekkel és a leírt szavakkal, egységekkel...

Nemrég fejeztem be Szepes Mária A vörös oroszlán c. könyvét és bár nagyon sok kifejezetten gusztustalan körítés volt benne, nagyon sok olyan mondanivalóval is találkoztam, melynek mélyértelmét vagy már régen sejtettem, csak nem tudtam esetleg megfogalmazni, vagy esetleg éppen mostanában találkoztam magával a könyvben leírt jelenséggel és jó volt, hogy már tudtam hova tenni, meg tudtam fogni az értelmemmel, meg tudtam fogalmazni magam számára valahogyan...

Nos, a hétvégén ismét elővettek engem a családi orvosaink, avagy sarlatánaink. A kérdés az, hogy ha elindul egy utazás, mely nem igazán kellemes, akkor valóban szükség van-e rá? Érdemes-e végigjárni egy utat, ha tudom, hogy végig kellemetlen, már csak azért is, mert az arra való odafigyelés kiugraszt a mindennapokból, megnehezíti a munkavégzést, stb? És ha végig jártam, akkor vajon valóban le tudom-e tenni azt a lelki terhet, ami miatt elindult az egész? Egyáltalán, el indultam? Mindenestre nagyon elgondolkodtató volt ahogyan reagáltam a gyógyítási kísérletre. Nem lenne-e jobb elcsacsogni a falmászásról, az iskoláról, az időjárásról és nem foglalkozni lelki dolgokkal? Mennyivel egyszerűbb lenne az oda nem figyelés, a belső dolgokkal nem törődés, a figyelmetlenség?

Persze lehet, hogy gondok akkor is lennének de esetleg még meg sem tudnám azokat fogalmazni, csak rossz lenne. De vajon jobb attól hogy meg tudjuk nevezni a bajt? Végül is, eddigi olvasmányaim alapján: hogyne, sőt, IGEN, ez a gyógyulás, a javulás első lépése. Felismerni és nevén nevezni a bajt, mi az oka a helyzetnek.

Egyáltalán, van-e helyzet, hm? Tényleg rossz valami?

Nos, ha túl akarunk lépni a mi-lesz-a-vacsora-milyen-növényt-vetek-ebbe-a-sorba-hogyan-fűtsünk-ma-mit-kell-a-weben-megjavítanom-stb szintről és hát nyilvánvaló, hogy általában ezen túl szoktunk emelkedni, szóval, akkor láthatjuk, hogy vannak ROSSZ helyzetek.

Emlékeztessem magam, kedves önmagam ezekre?

Hát jó - csak címszavakban, egy-kettő - szerintem a listát abbahagyni nehezebb, mint elkezdeni...Ja és ideveszem a gyerekeket is, mert hát azokért még nagyrészt mi vagyunk a felelősek

1-az egyik gyereknél: iskola, beilleszkedés, önértékelési zavar, önzés, negatív képzetek.

2-a másiknál: ekcéma, túlzott nyafogás.

3-az apukánál (ez nem én vagyok, de a család része):önuralom elvesztése, mohóság, zsarnokoskodás.

4- az anyukánál (akiről elvileg a napló szól):nőiség-kérdések, anya-szerep, szerep mint olyan egyáltalán, felelősségvállalás, önzés, stb stb.

Most ebből aztán úgy tűnhet mi valami pszichotikus család vagyunk, pedig ez...nem igaz. Vagy?

portásfülke

he-he, mint kedves férjem rámutatott, a munkám jellegzetessége olyan, hogy portásnak is elmehetnék. Vagyis, nem NAGYON lényeges az, amit csinálok, teszek-veszek egész nap, de ha nem vagyok jelen FOLYAMATOSAN az nagy BAJ.
Hát, inkább nevezem magam ezen a szép indián-féle néven, mintsem portásnak, ami ugye nem is magyar szó, de van benne igazság.
A másik az, hogy tök kíváncsi vagyok, mikor talál ide valaki már. Akár ismerőseim közül, akár valaki más. Már augusztus óta írom ezt és a kutya sem tette ide a lábát.

Szeretném beírni a hóba...: vers, 2005-ből

Lágyan hajló, havas domb
Te legyél az ágyam
Száraz kórók, kis füvek, tavalyi virágok
Ti legyetek takaróm
Védjenek a bokrok, havas kökényágak
s fák, kik felém magasodtok
védelmezőn házam legyetek
Szeretném beírni a hóba
hogy lássa a Nap s ki arra jár
s ha elolvad az írás
beszívja a Föld - életem élet lesz
tavaszra.

Szilveszteri móka

Kedves Naplóm,

elérkezett az év fordulója. Egy másik (természetesen: köz-)naplót olvastam és arra írtam választ. Ez olyan hosszúra sikeredett, hogy rá is döbbentem, hoppá, ez nem az én köznaplóm, mert az itten van.

Az év vége szépen sikerült, főleg nagyon sikeres volt a szilveszter délutáni hócsata. A gyerekek kontra felnőttek hómérkőzésben az egyik felnőtt a gyerekekhez csatlakozott és olyan, mintha ők nyertek volna. Ezt a másik csapat, amiben én is voltam, nehezen, sőt alig ismerte be.

A másik amit meg kell jegyeznem, hogy december 28-án (meg előtte is) nagyon mélyponton, fásultan voltam. Lehet, hogy erről írok egyszer majd egy másik bejegyzést. Aznap elmentünk a csodák palotájába, ahol a gyerekekkel való együttjátszás, családi élményszerzés sokat lendített a hangulatomon. Aztán este volt a transzformációs *játék* nevű lélektani beszélgetés féle. Erről majd írok külön egyszer.

tervek

Egyszer nekem-nekünk is lesz-lehetne ilyen, kötőanyag nélküli kőfalunk a kertben.

És hogy hol a Karácsonyi szöveg meg képek:

Minek?

Börzsöny december 10

Ilyen nagy zúzmara volt a Csóványoson. Szép kirándulás volt: igaz, busszal elég mélyen bevittek minket az erdőbe. Útvonal: Spartacus kulcsosház-Foltán kereszt-Csóványos-Nagy hideg hegy-MagasTaxi túristaház-onnan kicsit lejjebb várt a busz. Az erős busztámogatottság miatt lehetett iskolás gyerekekkel, ilyen sokat menni, ilyen kemény télben.

Ez egy hete történt.

Ajándék kép

Ezt a képet annyira szeretem, hogy most meglepem magam vele ezen a borongós, esős, bár nem túl hideg decemberi napon.

A munkahelyem továbbra is bizonytalan, szükségünk van valami fűtésre, mert a cserépkályhával nem annyira jó minden begyújtáskor (=minden nap) másfél, kettő órát szarakodni. Ha vennénk egy kályhát, ami egyelőre helyettesítő, azt meg is tarthatnánk. Szép is lehetne esetleg :)

Egyre jobban esik az eső, brrr.