Érdekes, soha nem gondoltam volna, hogyha egyszer elektronikus naplóformátumhoz jutok, akkor is takarékoskodni fogok a leütésekkel és a leírt szavakkal, egységekkel...
Nemrég fejeztem be Szepes Mária A vörös oroszlán c. könyvét és bár nagyon sok kifejezetten gusztustalan körítés volt benne, nagyon sok olyan mondanivalóval is találkoztam, melynek mélyértelmét vagy már régen sejtettem, csak nem tudtam esetleg megfogalmazni, vagy esetleg éppen mostanában találkoztam magával a könyvben leírt jelenséggel és jó volt, hogy már tudtam hova tenni, meg tudtam fogni az értelmemmel, meg tudtam fogalmazni magam számára valahogyan...
Nos, a hétvégén ismét elővettek engem a családi orvosaink, avagy sarlatánaink. A kérdés az, hogy ha elindul egy utazás, mely nem igazán kellemes, akkor valóban szükség van-e rá? Érdemes-e végigjárni egy utat, ha tudom, hogy végig kellemetlen, már csak azért is, mert az arra való odafigyelés kiugraszt a mindennapokból, megnehezíti a munkavégzést, stb? És ha végig jártam, akkor vajon valóban le tudom-e tenni azt a lelki terhet, ami miatt elindult az egész? Egyáltalán, el indultam? Mindenestre nagyon elgondolkodtató volt ahogyan reagáltam a gyógyítási kísérletre. Nem lenne-e jobb elcsacsogni a falmászásról, az iskoláról, az időjárásról és nem foglalkozni lelki dolgokkal? Mennyivel egyszerűbb lenne az oda nem figyelés, a belső dolgokkal nem törődés, a figyelmetlenség?
Persze lehet, hogy gondok akkor is lennének de esetleg még meg sem tudnám azokat fogalmazni, csak rossz lenne. De vajon jobb attól hogy meg tudjuk nevezni a bajt? Végül is, eddigi olvasmányaim alapján: hogyne, sőt, IGEN, ez a gyógyulás, a javulás első lépése. Felismerni és nevén nevezni a bajt, mi az oka a helyzetnek.
Egyáltalán, van-e helyzet, hm? Tényleg rossz valami?
Nos, ha túl akarunk lépni a mi-lesz-a-vacsora-milyen-növényt-vetek-ebbe-a-sorba-hogyan-fűtsünk-ma-mit-kell-a-weben-megjavítanom-stb szintről és hát nyilvánvaló, hogy általában ezen túl szoktunk emelkedni, szóval, akkor láthatjuk, hogy vannak ROSSZ helyzetek.
Emlékeztessem magam, kedves önmagam ezekre?
Hát jó - csak címszavakban, egy-kettő - szerintem a listát abbahagyni nehezebb, mint elkezdeni...Ja és ideveszem a gyerekeket is, mert hát azokért még nagyrészt mi vagyunk a felelősek
1-az egyik gyereknél: iskola, beilleszkedés, önértékelési zavar, önzés, negatív képzetek.
2-a másiknál: ekcéma, túlzott nyafogás.
3-az apukánál (ez nem én vagyok, de a család része):önuralom elvesztése, mohóság, zsarnokoskodás.
4- az anyukánál (akiről elvileg a napló szól):nőiség-kérdések, anya-szerep, szerep mint olyan egyáltalán, felelősségvállalás, önzés, stb stb.
Most ebből aztán úgy tűnhet mi valami pszichotikus család vagyunk, pedig ez...nem igaz. Vagy?
az utóbbi napokban bizonytalan, de inkább rossz hangulatban vagyok-voltam...inkább vagyok. A napokban megtekintett film, bár kétségtelenül rásegített a hangulatom alakítására, nem váltotta ki levertségemet. Szerdán-csütörtökön-pénteken néztem meg, több kis részletben, a bejegyzésekből pedig látszik, hogy már előtte is megvolt a megfelelően levert hangulat.
